Eljön az idő amikor megérted, hogy minden akkor és úgy törénik, ahogy kell neki. Hogy nem kell erőltetned semmit! Fejlődj, légy napról napra jobb, de ne erőltessd az életedet. Rengetet tanutam az elmúlt 10 évben a szeretetről, önmagam elfogadásáról és szeretetéről.
Minden de minden szabadon magától kell hogy áramoljon az életedbe. Legyen az akár egy kapcsolat akár bármi más. A minap jött szembe egy cikk, ami visszaröpített röpke 10 évet az életemben. Akkor még azt hittem, ha minden jó lesz, ha mindent kontroll alatt tartok, akkor elég jó leszek és szeretni fog az aki mellettem van. Ha tip-top leszek, ha elolvasom a joy és glamur szintű magazinok, hogyan legyünk „jó” nők cikkeit, akkor minden kerek lesz és majd mindig süt a nap.
De mégsem így lett. Mégis jött az állandó félelem, hogy „mivan ha nem vagyok elég” vagy éppen „mivan ha sok vagyok”…. Most egy cikk nyitotta fel a szemem, hogy mennyire is nem voltam a helyemen. De ezt akkor 18 évesen nem tudhattam. Egy káosz volt bennem, a lelkemben és a viágomban is.
Az fel sem tűnt, hogy lehetne másként is, mint hogy állandóan fut egy program, hogy „mivan ha jön jobb, szebb és lecserélnek”. Mert mindig lesz jobb, szebb, de olyan mint te, nem lesz más. Én akkor ezt nem láttam. Annyira szerettem volna jól csinálni, hogy elveszett az, ami egy kapcsolat, de leginább egy élet lényege: a szeretet. Nem tudtam magam szeretni, mindennemmel együtt.
Ismerős az, amikor napokig rossz érzésed van, de nem tudod megmagyarázni miért. Érzed, hogy valami nincs rendben de nem tudod mivel van a gond? És amikor sokág érzed, éled ezt egy idő után már fel sem tűnik… Mikor látszólag minden ok nélkül aggósz, rémeket látsz. LÁTSZÓLAG!
Ismerős az, amikor aggódsz hogy a másik megbánt, elhagy, lecserél ne adj’Isten megcsal. Nincs rá okod, mégis mindnnél jobban félsz tőle….
Hol van az a pont ahol valóban félni kell, és hol van az, amikor „csak túlaggódjuk”. Az igazság az, hogy nincs olyan hogy túlaggódjuk. Olyan van, hogy nem vagyunk a helyünkön…. Nem vagyunk a helyünkön, mert nem a mellett az ember mellett vagyunk aki mellénk való. Vagy nem vagyunk a helyünkön, mert nem merünk önmagunk lenni, stb. Lehet folytatni hosszan a sort.
A gödör mélye…
Azt hittem a gödör mélyére érkeztem,a mikor annak idején kiderült, hogy a párom megcsalt – és bizonyos szempontból a gödör mélyén is voltam.
De akkor még nem tudtam, hogy ez nem feltétlen a gödör mélye. Vagyis inkább azt nem tudtam, hogy jönnek majd más gödrök más mélységgel.
Viszont akkor, ott egy világ omlott össze bennem. Úgy éreztem átvertek, kihasználtak, nem szerettek. De az igazság az volt, hogy én nem szerettem magamat feltételek nélkül. Én akartam igazodni a világhoz hogy elfogadjanak, ezért nem vettem észre, hogy nem a helyemen vagyok.
Azt hittem felállok, és megmutatom. De csak szerettem volna erős lenni, valójában nem voltam az…. Próbáltam egóból erős lenni, de ha még nem próbáltátok, akkor most jelentem. Nem megy! Azt hittem hogy ebből nyerek erőt, de nem tudtam. Nem azért mert nem lehet. Azért mert nem voltam képes magamat szeretni. Mert semmi nem változott bennem – a hatalmas fájdalmon kívül – és még így ezek után is 4 évet voltam együtt a párommal….
Teltek az évek. És évekkel később egy teljesen más helyzetben voltam, más ember mellett. Lefalábbis azt hittem. Még ha ma, közel 5 évvel később is visszatekintek rá, azt gondolom, hogy igazán elememben voltam. Azt hittem, nincs lehetetlen. De ekkor jött egy következő pofon. Mikor azt hittem, hogy szeretem magam, hiszen nem vonzottam vissza egy olyan helyzetet az életembe mint régen, és most már jobban megértenek, jobban szeretnek, akkor nem lehetek rossz helyen.
De ott voltam.
Akkor, még mindig más(ok) szeretete az, ami hajt, akkor nem szereted magad. Amikor meg akarsz valakit tartani az életedben – pedig világos jelei vannak, hogy nincs helye benne, mert Te és Ő más útat kell járjatok – akkor még mindig nem szereted magad. És ezzel akkor fogsz szembesülni, amikor elveszíted. Fájt, hihetetlenül fájt, de az igazi lecékét még mkindig nem tanultam meg.
Évekkel később megpróbáltam ezt az embert az életemben tartani, mert úgy éreztem, van annyira fontos, és ad annyit, hogy más minőségben megmaradhasson az életemben. – Legalábbis ezt gondoltam. De a valóság az, hogy nem szerettem maga eléggé.
Akkor amikor minden, de tényleg minden jel azt mutatja, hogy végre magadra koncentrálj és ne a külvilágra fókuszálj, akkor jössz rá, hogy mennyire nem szeretted magad. Hogy mennyi időt adtál ilyen helyezeteknek, embereknek. Nem kár érte! Valóban nem! Nem bánom. Egy dolgot bánok. Hogy az életemben más volt a fontosabb mint a saját magam elfogadássa, és szeretete.
Eljön az idő, amikor nem futhatsz el Önmagad szeretete elől! Nem temetkezhetsz munkába, tanulmányokba, és kapcsolatokba. Akkor fogsz megérkezni magadhoz, és az egyensúlyodhoz! Lehet persze munkád, jó kapcsolatod, barátaid de tiszteletben tartod a saját tempód, időd és igényeid.
És igen, akinek melletted kell lennie, az melletted lesz! Aminek az életed részévé kell válnia, az azzá válik! Teljesen felesleges erőltetni, mert minden ott lesz, úgy ahogy lennie kell, ha magadat végre elkezded választani, elfogadni, tisztelni, és szeretni.
Akkor, amikor magadat választod, újjá születsz! Akkror érkezel meg. Mikor már nem érdekel ki jön veled az úton, mert tudod, az lesz melletted, akinek veled egy irányba tart. Ott már nem fognak számítani mindazok, akik nem tartottak veled.
Akkor vagy a helyeden!
Ölellek,
Viki
#lelkedútja #lélekpercek
képek forrása: pinterest