Az idei január hónap a legmegterhelőbb hónapjaim közé tartozott, és ha Te is ezt a blog bejegyzést olvasod, valószínűleg neked sem történt másként!
A január, a téli hónapokkal az elcsendesedés, a pihenés, a visszavonulás időszaka. A befeléfordulásé. És bár mindent megtettem, hogy kövessem a természet ritmusát a körülmények olyan zajosak voltak, hogy alig-alig találtam meg a csendem.
Emiatt frusztrált voltam,és fáradt.
Őszintén, pozitív fókusz, meditáció ide-oda, olvasás ez nem az én hónapom volt. Azért is írom ezt a bejegyzést, mert úgy gondolom, a hitelesség onnan kezdődik, ha arról beszélünk, ami valóban zajlik bennünk, nem pedig kifelé mutatunk valami.
Nálam ez a hónap harc volt magammal és a körülményekkel. Nem adatott meg a csend, bármennyire is szerettem volna.
Viszont, most talán lehetőségem lesz a zajban, a káoszban megtalálni magam. Nem csak a nyugalomban, de a káoszban is tudni kell megtalálni a békét. Őszintén mondom nektek, az elmúlt 30 napom erről szólt, de csak pillanatokra sikerült megtalálnom.
Mindemellett, ott voltak/ott vannak a kis rituáléim, amik még ebben a nehéz helyzetben is segítenek.
A kávém, a teám, az olvasás és a meditációk mind segítettek ebben a nehéz időszakban, noha sokszor azt éreztem, mit sem ér.
Természetesen ez azért így ebben a formában nem is volt igaz. Hiszen, minden nehéz nap után tanultam valamit. Kíváncsian várom, hogy mi az, ami ezek után következik, és hogyan tudom majd megtalálni az ÉN CSENDEM a világ zajában.
Neked, pedig ha hasonlóval küzdesz, ne mondj le a csendedről! Találd meg azt!
Szeretettel,
Viki