Akik egy ideje követtek és ismertek tudjátok, hogy igyekszem a mindfulness szemléletét közvetíteni felétek.
A mindfulness – tudatos jelenlét – modern meghonosítása Jon Kabat-Zinn nevéhez kötődik (Mindfulness- Based Stress Reduction (MBSR)) programot indított el a Massachusettsi Egyetemen az 1970-es években. S bár több mint 2500 évre nyúlik vissza a gyökere a Buddhizmusban, gyógyítási céllal csupán 30 éve használják.
1979-ben Dr. Zinn és kollégái kezdték el alkalmazni a tudatos jelenlét meditációs gyakorlatokat, melynek keretében egy 8 hetes programot dolgoztak ki a pácienseknek akik különböző egészségügyi problémákkal küzdenek, akár olyan súlyos problémákkal is, ahol gyógyíthatatlan a betegség. Ezt pedig követte Mark Williams, John Teasdale és Zindel V. Segal 2001-ben kidolgozott mindfulness alapú kognitív viselkedésterápiája. Eredetileg a depresszió kezelését szolgálta, de más kóros állapotokra is jótékony hatással volt úgy mint táplálkozási zavarok, és szenvedélybetegségek.
Ma már nagy divat lett „májndful-nak” lenni. És tény és való, hogy nagyon sok olyan gyakorlat és technika van, ami főleg a mostani stresszes mindennapok nyomását enyhíteni tudja.
kép forrása: pinterest
Ugyanakkor sokszor a mindfulness egy pozitív dolognak kereteződik be. Voltaképpen az is, de mindulness lényege a JELENLÉT! Nem csupán a pozitív de a negatív érzésekkel is. És ez az, amit sokan nem szeretnek hallani.
Könnyű jelen lenni az életünkkel, amikor minden szép és minden rendben van. De mi van akkor amikor a dolgok nem éppen úgy haladnak ahogy szeretnénk? Mi van akkor, amikor nem megy a jelenlét, mert állandó szorongások, félelmek és pánikrohamok tarkítják a mindennapokat?
Akik ismertek, tudjátok, hogy nem ismeretlen számomra sem ez. És itt szeretnék megosztani egy fontos tapasztalást veletek. Nagyon sokszor próbáltam jelen lenni, de rosszul. És nagyon sokszor menekültem különböző dolgokba azért hogy ne legyek jelen (telefon nyomkodás, zene, olvasás, vásárlás stb)
kép forrása: pinterest
Viszont, amit kevesen tudnak és ismernek fel az életükben, az az, amikor erőltetjük magunkra a „légy jelen attitűdöt”. Viszont jelen lenni nem lehet erővel. Ha pedig már jelenlét, akkor akkor is próbáljunk jelen lenni, ha az érzéseink éppen nem pozitívak. Viszont legyünk megengedőek azzal is, ha éppen nem megy. Ez is rendben van.
A nehéz érzelmekkel, a félelmekkel senkinek sem könnyű jelen lenni, de érdemes mert nagyon sokat tanulunk a negatív érzéseinkből is.
Ami szintén fontos a mindfulness esetében, hogy igyekezzünk minél inkább ítélkezés mentesen jelen lenni a helyzetben. Megfigyelői legyünk a mindulness gyakorlatban annak amiben részt szeretnénk venni. A hangsúly arra irányuljon, ami történik, és ne arra, miért történik valami. A tapasztalatainkba vigyünk bele minél több érzékszervünket, de ne egy bizonyos tapasztalást vagy érzést keressünk mindeközben.
Mi a gond a mindulnessel? Miért nem működik?
Az igazság az, hogy a mindfulnessel nincs gond. De mind addig amíg nem tudjuk megengedni, hogy a dolgok olyanok legyenek, amilyenek, addig nem éri el a mindfulness a célját.
Ha úgy érzed valamikor, valahol nem megy, akkor ne erőltessd! Csak engedd meg azt is, hogy most nem megy! És itt a titok!
Szeretettel,
Viki
forrás:
Anna Black – Tudatos jelenlét